Csapatépítő fotós feladatok, amelyek tényleg bevonják a munkatársakat

Képzeld el: egy tárgyaló, harminc ember, és valaki a HR-től, aki elmagyarázza, hogy a következő órát bizalomesésekkel töltik. A terem fele már az asztal alatt nézi a telefonját. A másik fele a vészkijáratot keresi.

Most képzeld el ugyanezt a harminc embert ötfős csapatokra osztva, ahogy végigszáguldanak az irodaházon, hogy lefényképezzék a vezérigazgató parkolóhelyét, egy kolléga titkos nasis fiókját és a konyha legcsúnyább kávésbögréjét. A csoportos csevegésben megy a froclizás. Valaki a könyveléstől végigsprintel a folyosón. A pénzügyi igazgató annyira nevet, hogy a falba kapaszkodik.

Ugyanaz a cég. Ugyanazok az emberek. Teljesen más hangulat. A különbség nem a költségvetésen vagy az előkészítési időn múlik. Az egyik tevékenység azt kéri az emberektől, hogy sebezhetővé tegyék magukat a kollégáik előtt (szörnyű ötlet), a másik pedig kreatív küldetést ad nekik, beépített ürüggyel arra, hogy hülyéskedjenek.

Miért bukik el a legtöbb csapatépítés

Ezt senki sem meri bevallani a HR-nél: a munkatársak 73%-a szeretné, ha a cége többet fektetne a csapatépítésbe, de a legtöbben rettegnek a tényleges eseményektől. Ez nem ellentmondás. Az emberek kapcsolódni akarnak a kollégáikhoz. Csak nem akarnak kötelező mulatságot.

A hagyományos csapatépítés problémája a sebezhetőségi szakadék. A bizalomgyakorlatok, a személyes megosztókörök, az improvizációs játékok: mind azt várják az emberektől, hogy letegyék a szakmai álarcukat olyan kollégák előtt, akik az előléptetésükről döntenek. Ez nem összekovácsolódás. Ez szorongás.

A fotós feladatok ezt teljesen megkerülik. Ahelyett, hogy azt kérnéd az emberektől, hogy legyenek valakik (sebezhetők, viccesek, nyitottak), azt kéred tőlük, hogy találjanak meg valamit, vagy örökítsenek meg valamit. A kamera pufferré válik. A küldetés lesz a fókusz. A versenyelem pedig (ki találta meg először? kinek viccesebb a fotója?) természetes, erőltetés nélküli interakciót teremt.

A Harvard Business School kutatása ezt alátámasztja: a rendszeres csoportos összetartó rituálék 16%-kal növelték, mennyire tartották értelmesnek a munkatársak a munkájukat. A kulcsszó a rituálé, nem a megpróbáltatás. Az embereknek olyan tevékenységekre van szükségük, amelyeket meg lehet ismételni, amelyekre várni lehet, és amelyeket tényleg élveznek.

A fotós vadászat: még mindig az aranyszabvány

Nem véletlen, hogy a fotós vadászatok újra meg újra felbukkannak minden csapatépítő ajánlólistán. Minden korosztálynál, beosztási szinten és személyiségtípusnál működnek. Az introvertált kolléga, aki egy improvizációs gyakorlatot nem élne túl, szívesen tölt húsz percet egy adott tárgy felkutatásával, hogy lefényképezze.

A formátum egyszerű. A csapatok kapnak egy listát olyan dolgokról, amelyeket meg kell találniuk és le kell fényképezniük. Az első csapat, amely végez a listával (vagy a legkreatívabb képeket készítő csapat) nyer. Ennyi. De az egyszerűség megtévesztő. Egy jó vadászat felfedezést, problémamegoldást, időnyomást és kreatív értelmezést hoz, mindezt úgy, hogy senkinek sem kell a gyerekkori traumáiról beszélnie.

Azt, hogy egy vadászat nagyszerű vagy elfelejthető lesz, a feladatok döntik el. Az általános feladatok ("fotózz le valami kéket") általános eredményt hoznak. A konkrét, kicsit abszurd feladatok emlékezeteseket.

Feladatok, amelyek tényleg működnek

• A lehetetlen szelfi: "Készíts szelfit valakivel egy olyan osztályról, akivel még soha nem beszéltél." Kényszeríti az osztályok közötti keveredést anélkül, hogy furcsa lenne.
• Az újrateremtés kihívása: Adj a csapatoknak egy híres festményt vagy filmjelenetet, és kérd meg őket, hogy újrateremtsék azzal, amit találnak. Az eredmény mindig nevetséges.
• A rejtett részlet: "Fényképezd le a harmadik emeleti vészkijárat táblát" vagy "Keresd meg a nyomtató gyári számát a 204-es szobában." Az épületnek olyan részeire küldi az embereket, amelyeket soha nem vettek észre.
• Az emberi kihívás: "Fényképezz le valakit, aki rejtett tehetségét mutatja be" vagy "Kapd lencsevégre a legdrámaibb színlelt tüsszentést." Kis tét, nagy szórakozás.
• A csapatportré: "Készíts olyan csoportképet, amely szavak nélkül mesél el egy egymondatos történetet." Ez meglepően kreatív eredményeket hoz.

A legfontosabb felismerés a SceneDisposable fotós vadászatokról szóló kutatásából: passzív vendégekből aktív résztvevőket csinálnak. Ahelyett, hogy remélnéd, hogy az emberek fotóznak, konkrét okot adsz nekik rá. Ez a váltás a passzívból az aktívba teszi a különbséget a "csapatépítés" és a valódi összekovácsolódás között.

Digitális megoldás: miért nem elég már a papírlista

A papíralapú vadászatnak van egy végzetes hibája: a végéig senki sem látja az eredményeket. A móka fele az, hogy valós időben nézzük, mit csinálnak a többi csapatok. Ez a versenyszikra ("várj, ők már megtalálták azt?") tartja magasan az energiát az egész időtartam alatt.

Itt változtatja meg a játékot egy közös fotógaléria. Amikor minden csapat feltölti a kihívásfotóit egy élő közös galériába, az esemény nézősporttá is válik. Még azok is a képernyőt kezdik nézni, kommentelni és a beküldéseken nevetni, akik nincsenek is csapatban. Az energia egyre csak növekszik.

A Photogala fotókihívásaival: minden feladat nyomon követhető teendővé válik. A csapatok beolvasnak egy QR-kódot, megnézik a kihívásukat, és közvetlenül a telefonjukról töltik fel a beküldésüket. Nincs appletöltés. Nincs fiókkészítés. A QR-kódos megoldás révén még az a kolléga is részt tud venni 30 másodpercen belül, aki még mindig kagylótelefont használ.

A ranglista és a pontrendszer még egy réteget ad hozzá. Hirtelen nem csak a lista befejezése számít. Az számít, ki végez vele először. A csapatok, amelyek addig lazán sétálgattak a folyosókon, sprintelni kezdenek, amikor látják, hogy egy másik csapat elhúz. Egy EastPharma-tanulmány szerint a versenyelemeket tartalmazó csapatépítő tevékenységek 30% feletti termelékenységnövekedéshez vezethetnek. A verseny működik, feltéve, hogy a tét elég alacsony ahhoz, hogy szórakoztató maradjon.

A fotós vadászaton túl: 4 további fotós tevékenység, amit érdemes kipróbálni

A fotós vadászat a megbízható igásló, de nem az egyetlen lehetőség. Íme, mi más működik jól céges rendezvényeken.

1. A fotórulett-kihívás

Tölts fel egy sor referenciafotót (híres mémek, filmjelenetek, vintage stockfotók) példaképként a fotókihívás beállításába. Minden résztvevő véletlenszerű referenciát kap, és a lehető leghűbben kell újrateremtenie azzal, ami a teremben található. Az egymás melletti összehasonlítások az élő fotófalon következetesen a legviccesebb pillanatai bármely eseménynek.

2. A "egy nap az életben" dokumentumfilm

Ez gyönyörűen működik összejövetelekhez vagy többnapos kihelyezett eseményekhez. Minden csapat fotókon dokumentálja a saját részlegének "egy napját az életben". A marketing megörökíti a reggel 9-es ötletelés káoszát. A fejlesztők megmutatják a monitortemetőjüket. A közös galéria vizuális történetté válik arról, hogyan működik valójában a cég, nem a karrieroldal csiszolt változatáról. Fantasztikus módja annak, hogy a rendezvényfotók hitelesnek hassanak fotós felbérlése nélkül.

3. A fotófülke fülke nélkül

A hagyományos fotófülke bérlése $500-2000 közé esik, és mindig ugyanazt a négy pózt hozza. Egy QR-kódos fotósarok kellékekkel, jó háttérrel és közös galériával ugyanezt nyújtja a költségek töredékéért. Állíts fel három-négy témás sarkot (az évtizedes témák remekül működnek: 70-es évek disco, 80-as évek neon, 90-es évek grunge), és hagyd, hogy az emberek körbejárjanak. A háttérváltozatosság érdekesen tartja a beküldéseket, a közös galéria pedig azt jelenti, hogy mindenki valós időben látja mindenki más fotóit.

4. A heti fotókihívás (folyamatosan együtt dolgozó csapatoknak)

Ez nem esemény. Ez szokás. Minden hétfőn tegyél ki egy új feladatot a csapatchatbe: "Az asztalod 3 tárgyban", "Az ingázásod egyetlen fotóban összefoglalva", "Az étel, amit egy vacsoraparti alkalmával tálalnál". A beküldések egy közös galériába kerülnek. Kevés erőfeszítést igényel, aszinkron, és meglepően hatékony az olyan kötetlen kapcsolat kialakításában, amellyel a távoli csapatok küzdenek. Naptármeghívó sem kell hozzá.

Így működik hibrid és távoli csapatoknál is

Itt marad le a legtöbb útmutató. Olyan tevékenységeket írnak le, amelyek csak akkor működnek, ha mindenki ugyanabban az épületben van. Pedig a távmunkások 25%-a elszigeteltnek érzi magát, mondja a WhenIWork kutatása. Nekik nagyobb szükségük van csapatépítésre, mint az irodai dolgozóknak, nem kisebb.

A fotókihívások azon kevés csapatépítő formátumok egyike, amelyek tökéletesen átültethetők távmunkára. A fotós vadászat helyfüggetlenné válik: "fényképezd le a kilátást a munkahelyedről", "kapd lencsevégre a konyhád legrégebbi tárgyát", "mutasd meg a leggyakrabban használt appod képernyőidő-statisztikáját". Mindenki ott vesz részt, ahol éppen van, a közös galéria pedig vizuális ablakot nyit egymás életére, amilyet a Slack-üzenetek soha nem adnak.

A távoli csapatoknál a trükk az, hogy aszinkron maradjon. Nem mindenki van ugyanabban az időzónában. A 48 órás beküldési időszak jobban működik, mint egy élő esemény. A ranglista továbbra is sürgetést teremt ("a holnapi határidő előtt be kell küldenem"), de senki sem marad le azért, mert Szingapúrban van, miközben a csapat többi tagja Berlinben.

Hibrid eseményeknél, ahol néhányan az irodában, mások távolról vannak, oszd szét a feladatokat. Az irodai csapatok helyspecifikus kihívásokat kapnak ("keresd meg a rejtett gumikacsát, amit valaki a harmadik emeleten elrejtett"). A távoli résztvevők otthoni irodás változatot kapnak ("teremtsd újra a gumikacsát háztartási tárgyakkal"). Ugyanaz a szellem, más kivitelezés. Mindenki ugyanabban a galériában, ugyanazokon a fotókon nevetve köt ki.

A 15 percet igénylő beállítás

Tényleg ennyi. A beállítás kevesebb időt vesz igénybe, mint a naptármeghívó megírása. A nehezebb rész (és az, amelybe érdemes időt fektetni) a jó feladatok kitalálása. Az energiádat oda tedd, ne a logisztikára.

Ha ihletet keresel a feladatokhoz, a fotós vadászat ötleteiről szóló útmutatónk 15 azonnal használható feladatot tartalmaz, eseménytípus szerint rendezve. Ha tippeket keresel ahhoz, hogyan készíthetsz természetesebb, kevésbé beállított fotókat a csapatodról, olvasd el a következő cikket: rendezvényfotózási tippek, amelyek tényleg számítanak.

Mi történik az esemény után

Ezt a részt a legtöbben kihagyják. A csapatépítő esemény fotói az esemény vége után is hosszú ideig értékesek. Tartalmat adnak a céges hírlevélhez. Hátteret adnak a következő teljes céges prezentációhoz. Ezek a fotók kerülnek a toborzási anyagokba, megmutatva, milyen valójában a vállalati kultúra (nem a karrieroldalon most látható beállított stockfotók).

Egy közös galériával, amely megőrzi az eredeti minőséget, minden fotó letölthető. A HR-csapat kiemelhet képeket a belső kommunikációhoz. A marketingcsapat megragadhat spontán pillanatokat a közösségi médiához (természetesen engedéllyel). A fotók értékké válnak, nem pedig olyan emlékké, amely harminc külön telefon galériájában születik és hal meg.

És az lepett meg a legjobban a rendezvényfotók pszichológiájában: akik fotós csapatépítésen vesznek részt, élénkebben emlékeznek az eseményre, és pozitívabban értékelik, mint akik fotó nélküli tevékenységeken. A pillanat megörökítése rögzíti azt. A kollégáid nézőpontjának meglátása pedig kiszélesíti a tiéd.

A jó csapatépítéshez nincs szükség kötélpályára, szabadulószobára vagy kötelező mulatságra. Néha elég egy lista kreatív feladatokból, egy közös fotógaléria, és az engedély arra, hogy munka közben egy kicsit nevetségesek lehessünk.